Győri orvosi rendelések

ügyeletek, orvoskereső, orvosi cikkek

Orvoskereső

Győri orvoskereső


Heim Pál magyar gyermekgyógyász





1929. október 23-án hunyt el Heim Pál magyar gyermekgyógyász





Heim Pál (Budapest, 1875. november 30. – Budapest, 1929. október 23.) magyar gyermekgyógyász, egyetemi tanár.


Pál a középiskoláit szülővárosában végezte. Orvosi tanulmányait Lausanne-ban kezdte, de a klinikai tárgyakat hallgatni már hazajött és a budapesti Tudományegyetemen szerzett orvosi oklevelet 1897-ben.

1897-től ifj. Bókay János professzor (1858-1937) gyermekgyógyászati klinikájára került. Ösztöndíjasként másfél évig Breslauban (ma: Wrocław), Adalbert Czerny (1863–1941) gyermekklinikáján a csecsemő kór élettanának sajátosságait tanulmányozta. Egy újabb lausanne-i, illetve a párizsi Pasteur Intézetben tett rövid tanulmányút végeztével visszatért Budapestre, és 1901-től az Irgalmasrendi Kórház (ma: Országos Reuma- és Fizioterápiás Intézet) gyermekosztályának főorvosává nevezték ki.[1] Ezekben az években németül publikált tanulmányaiban korát megelőzve mondta ki, hogy a hasmenéses, sorvadt csecsemő anyagcseréjének összeomlásában az egyik döntő mozzanata víz és a konyhasó arányának felborulása.

1907-ben a budapesti egyetem orvosi karán A gyermekkori betegségek szemiotikája c. tárgykör magántanára lett, majd Preisich Kornéllal közösen megírták Az általános haematológia című könyvüket, amely a hazai viszonylatban úttörőnek számított. Részt vett az első világháborúban, ahol a katonai járványkórház parancsnoka, majd 1916-tól a székesfővárosi csecsemőkórház főorvosa, 1918-ban az anya- és csecsemővédelem országos biztosa.

1918-ban nyilvános rendes tanárrá nevezték ki a pozsonyi egyetem gyermekgyógyászati tanszékére, de a megszálló csehszlovák hadsereg elől már menekülniük kellett. Az egyetemet átmenetileg a fővárosban helyezték el, ahol az 1921/22-es tanévben ő lett a rektor. Létrehívója az Erzsébet Tudományegyetem Baráti Egyesületének, valamint az Egyetemi Tudományos Szövetség Orvosi Szakosztálynak, amely pályadíjjal jutalmazta a legjobb dolgozatokat. A gyermekklinika átmenetileg a Fehér Kereszt Gyermekkórházban működött.

Kiemelkedő szerepet játszott az anyák és csecsemők védelmére létrehozott Országos Stefánia Szövetségben, s e szervezet orvosi bizottságának elnöke volt. Pécsen töltött évei alatt megalapította annak helyi fiókját. Fontosnak tartotta a megelőző-, felvilágosító- és nevelőmunkát. Kezdeményezésére 1916-ban a Stefánia Szövetség elindította a gondozóképzést a Központi Védőnőképző Iskolában; életre hívta a gyermekápolónői iskolát („Heim nővérek”). 1921-től a nagy megbecsülést élvező „Heim nővérek” két éves továbbképzést követően záróvizsgához kötött gondozónői oklevelet kaptak és viselhették az erről tanúskodó jelvényt.

Az 1923-24-es tanévben Pécsre költözött, az ott töltött évek klinikusi, kutatói és oktatói munkásságának legtermékenyebb szakasza volt.

Érdeklődésének előterében olyan kérdések álltak, mint

a csecsemőkori táplálkozás zavarai,
a fehérvérsejtek sajátosságai,
a tuberkulin-allergia,
a gyermekkori miliáris TBC diagnosztikája,
a csecsemőintoxikáció patológiája,
a csecsemőtáplálás alapelvei,
a különböző tápanyagok, diéták emésztésre gyakorolt hatása,
a szervezet folyadék- és sóforgalmában bekövetkezett változások, valamint
hangsúlyozta az anyatej és a vitaminok fontosságát

A szakmai cikkek mellett szívesen írt az Orvosi faluzás Baranya megyében és hasonló népszerűsítő munkákat. Nem ismert „rangon aluli” témát, a gyermeknevelés és az egészségügyi személyzet milyenségének kérdései mindig foglalkoztatták. Ez a sokoldalúság is magyarázta páratlan népszerűségét.

1929 őszén egykori mestere, Bókay János nyugdíjba vonulásával meghívták a pesti Gyermekklinika élére. A meghívást elfogadta, bár Pécset otthagyni sajnálta. Székfoglalóját A gyermekorvostan jelentősége és tanítása címmel tartotta. Néhány hónappal kinevezése után, tragikus hirtelenséggel 54 évesen tüdőgyulladásban elhunyt. Az egyik legnagyobb magyar gyermekgyógyász a Kerepesi temetőben nyugszik.

Munkáját a korszerű biokémiai és élettani ismeretek alapján tanszéki utódja, Kerpel-Fronius Ödön emelte még magasabb szintre.

Heim Pál fia Heim Ernő építész főmérnök (1904-1980). Egyik unokája Heim Éva. Dédunokája Heim Pál életvezetési tanácsadó, a Wellness Enciklopédia sorozat főszerkesztője, a Gyógyhírek című lap alapítója, több egészségügyi témájú televíziós műsor főszerkesztője, jelenleg pedig a Life Guide életvezetési rendszer vezető tanácsadója. 1997-ben a gyermekekért végzett tevékenységéért Heim Pál Emlékéremmel tüntették ki. Nemrégiben megjelent kötete, a hatalom és a szeretet összefüggéseit tárja elénk meghökkentő nyíltsággal és őszinteséggel. (A hatalom szeretete, a szeretet hatalma)

Tudományos munkái:
A leukocytes a gyermekkori pneumonia és diphtheria folyamán (Bp., 1901)
Az anya által való szoptatásról és a tejelválasztás fokozásáról (Bp., 1901)
A cyclikus albuminuriák a gyermekkorban (Bp., 1904)
A tuberculinreactio a vörhenyhez és a kanyaróhoz való vonatkozásban (Bp., 1908)
Általános haematologia (Preisich Kornéllal , Bp., 1908)
A parenterális infectiók és a csecsemők táplálkozási zavarai (Bp., 1913)
A csecsemők pneumoniájáról (Bp., 1914)
A dajka- és csecsemőotthonokról, a csecsemőkórházról Bp., 1916)
A csecsemővédelem fontosságáról (Bp., 1920)
A gyermekek táplálkozása (Bp., 1926)
A világrahozott syphilis (fejezet; A syphilis; szerk. Guszmann József, Engel Károly, 1928)


Forrás:

Heim Pál – Wikipédia



0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Hirdetés


Társasház takarítás Győr